Az iskola vége. Vagy ahogy eddig ismertük?

Mindössze 14 éves. Tökéletes az angolja: folyékony, szókincse az EU betűkkel és számokkal jelzett nyelvi referenciakeretének legmagasabb szintjére lenne besorolható. Kiejtése még ennél is lebilincselőbb, mintha egy anyanyelvűvel beszélnél. Valószínűleg mindig is létezett ez a jelenség, de az okokról kutakodva már nem bukkannak fel a régi történetek, mint például hogy a család éveket töltött külföldön, hogy az egyik szülő anyanyelve az idegen nyelv, vagy hogy egy fanatikus és kiváló tanár segítette a diákot egy elit iskolában.

Az információ szabad áramlásával alapvetően megváltozott az életünk, és az is, ahogyan tanulunk. Nincsenek korlátok. A gép előtt és a kütyüinkkel töltött idő ugyan exponenciálisan növeli az egészségünkre és a társas életünkre gyakorolt káros hatásokat, de egyben egy végtelen teret is nyit számunkra abban, hogy mit és milyen jól tanulunk meg. Az informatikában talán még általánosabb az a jelenség, hogy egy diák nemcsak messze a kortársai előtt jár, hanem a tudása a tanáráét is meghaladja.

2020-ban, amikor megindult a távoktatás, legtöbbünk számára mintegy szükséges rosszként, felsejlett egy vízió, amely a digitalizáció segítségével forradalmasítani fogja az oktatást és az iskolarendszert:

• a diákok egyedi ütemű haladásának biztosításával,
• a tananyag dinamikus és egyénre szabott tervezésével,
• jó minőségű digitális tananyagok világ minden pontjára való eljuttatásával,
• a számonkérés és javítás automatizálásával,
• és a gamifikáció (játékosítás) széles körű használatával a tanulás élvezeti értékének növelésével.

A hatékonyság és az automatizálás azonban alapvetően felforgathatja a tanári társadalmat, gondolkodásuk és képességeik teljes átalakítására késztetheti a maradókat. Hasonló folyamat rajzolódhat ki, mint ahogy a gőzgépek elterjedése forradalmasította a mezőgazdaságot, és átalakította a belőle élők társadalmát. De milyen lesz ez a szép új világ?